Nincs vevőm mit lehet csinálni? Be kell csuknom?

Nem olyan régen egy kétségbeesett használtruha bolt tulajdonos hívott fel. Valahogy így zajlott le a pár perces beszélgetés:

Telefonáló: – László, kérem segítsen! Ez év februárjában nyitottam meg a boltomat. Nem nagy ez a város. Inkább olyan falusias légkör van itt. A boltomat, ahogy azt egy cikkben olvastam a neten úgy vettem ki, hogy nagyobb legyen az eladótér, mint 35 négyzetméter. Az első két hónapban még volt is forgalmam, de az utolsó időkben már az ajtót sem nyitják rám! Senki sem akar nálam vásárolni! Már a boltba bejárni is utálok, pedig mindig egy használtruha bolt volt az álmom. Már a bankszámlámon is inkasszó van, mert nem tudtam a járulékokat fizetni! Ha nem történik valami, akkor én nem tudom mi lesz! Egyedül nevelem a kislányomat és azért hagytam ott az állásomat, hogy több időt tudjak vele lenni. De ez egy rémálom! Még rosszabb, mint volt!

Én: – Milyen a forgalom a bolt előtt? Forgalmas helyen van? – kérdeztem.

Telefonáló: – Nem, erre szinte nem jár senki. A központ közelében van, de egy mellékutcában.

Ekkor már sejtettem, hogy nem olvasta a könyvemet, amelyre rá is kérdeztem:

Én: – Mielőtt megnyitotta a boltot elolvasta a két könyvemet a boltnyitásról és üzemeltetésről?

Telefonáló: – Nem, nem olvastam még Őket.

Én: – Gondoltam. Csak azért kérdeztem, mert abban részletesen leírom, hogy hol nem érdemes még csak próbálkozni sem egy turival. Sokan azt hiszik, hogy mindenki arra vár, hogy MI (csupa nagybetűvel) megnyissunk és, hogy végre vásárolhatnak, akik eddig nem tették volna, mert nem volt hol. De az igazság az, hogy nem vár ránk senki. Nem várta senki, hogy megnyisson. De ez most Önt, nem vigasztalja gondolom.

Telefonáló: – Mit tanácsol? Mit tegyek? Itt van ez a rengeteg szép ruha, több mint másfél millió forint értékben és nem kell senkinek….

Én: – Más turi van még a városban? Azoknak, hogy megy?

Telefonáló: – A barátnőmnek is van turija a központban és neki minden hónapban jó forgalma van. Azt mondja, hogy Ő nem panaszkodik a forgalomra.

Én: – Ebben a helyzetben azt gondolom, hogy két dolgot tehet csak:
• az egyik az, ha tud még valahonnan pénz szerezni, akkor a boltot átköltözteti egy forgalmasabb helyre. Ha ezt választja kérem, hogy előtte olvassa el a kiadványaimat, hogy még egyszer ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amelyek miatt most ide jutott.
• a második lehetőség, hogy bezsákolja a ruhákat és elmegy ismét alkalmazottnak és egy év múlva ismét megnyitja máshol a boltot.
– Sajnos nincs jobb ötletem. Ezt a két lehetőséget tudom csak elképzelni, hogy kimásszon ebből a helyzetből.

Telefonáló: -Tényleg nincs más lehetőség, hogy megmentsem a boltot?

Én: – Azt hiszem nincs. Vannak helyzetek, amikor jobb bezárni és nem pedig tovább növelni az adósságokat. Később mint mondtam újra lehet kezdeni, de akkor már más helyen, talán egy másik közeli város forgalmas utcájában kellene megpróbálni…

Telefonáló: – Azért köszönöm, hogy rám áldozta az idejét.

Én: – Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni. A viszont hallásra.

Telefonáló: – Viszont hallásra, és köszönöm.

Megszakította a beszélgetést, de engem nem hagyott a kérdése nyugton és azon gondolkodtam, még órákon keresztül, hogy tényleg nincs e a fenti két tanácsnál jobb opció. Rájöttem, hogy van, ezért üzenetet hagytam neki, hogy pár nap múlva hívjon vissza. Visszaírta, hogy jó, de mégsem tette meg.

Azért az olvasóknak elmondom, hogy mi jutott eszembe. Az első dolog, hogy ha a hölgy ismét megnyitna, akkor én alkalmazottat tennék a boltba Ö pedig maradjon egy másik cégnél alkalmazott és csak az árubeszerzéssel foglalkozzon, legalábbis 2-3 hónapig, amíg látszik, hogy a bolt valóban jól működik. Nem kell minden hidat felégetni magunk mögött, ha valami újba kezdünk. Persze ez azzal fog járni, hogy legalábbis abban az első néhány hónapban még kevesebbet lesz a kislányával, de szerintem jobb a biztonság egy ilyen helyzetben mint, hogy a kényelmünkkel foglalkozzunk.

Egy másik ötletem az lett volna, hogy ha a ruhák tényleg annyira jók és a barátnőjének is van turija, akkor talán a másfél milliós készletet 1 millióért el lehetne adni neki és így hamar ki lehetne jönni ebből a csőd helyzetből. Persze így elveszítene a befektetett pénzből 500 ezer forintot, de még mindig jobb, mint ha bezsákolja a ruhákat és soha nem nyit meg egy másik turit. Láttam ilyen esetet végül kijártak a piacra fillérekért eladogatni az évekig zsákban tartott ruhákat.

A harmadik ötletem az lett volna, amely lehet, hogy egyesekben rossz érzéseket fog kelteni, hogy nyisson a másfél milliós készletből nagykereskedést. („Micsoda! –mondják sokan most – De hiszen azok a ruhák már egyszer ki lettek válogatva! Amelyik boltos megveszi az mind be lesz csapva! Hogy tanácsolhat ilyet?” Erre én csak azt tudom mondani, hogy aki megveszi, az látni is fogja, hogy mit vesz meg és ez már az Ő döntése! Azé a boltosé!) Biztosan mindenki meredeknek tekinti ezt a verziót, pedig, ha olvasta valaki a Cylex médiának írt interjúmat abban leírtam, hogy én a második nagykeremet majdnem fele ennyi pénzből nyitottam meg.

Persze ehhez el kell magát köteleznie valamennyire a cégemhez, de idővel, ha akar, függetlenítheti magát. Persze ehhez több minden is kell, amelyeket sajnos a hölggyel nem tudtam átbeszélni. A legfontosabb, hogy kell egy lehetőleg (az Ő helyzetét nézve) ingyenes száraz tároló hely, akár egy nagyobb garázs, ahol a nagyker működhetne. Persze mellette csak el kellene mennie dolgozni, mert mire a nagyker annyi vevőt vonz, akik már bőségesen eltartják őt ahhoz minimum 6 hónap kell. Ezzel kapcsolatban bővebben lehet olvasni a webáruház Nagykert indítanék menüpontjában. (https://hasznaltruha-sikerkonyv.hu/nagykertinditanek)

Remélem, sokakat elfog gondolkodtatni ez a kis történet és mindenki a saját élethelyzetére vonatkozóan bölcsességet tud meríteni belőle.

Sok kiskereskedő másban szenved például abban, hogy túl sok a “beragadt ruhája” ezek eltüntetéséhez ad tanácsokat a Hogyan tudsz megszabadulni a beragadt készleteidtől? e-book. (https://hasznaltruha-sikerkonyv.hu/